Gyakran ismételt kérdések

Habár a tigrisszúnyog (Aedes albopictus) elég könnyen felismerhető annak, aki már találkozott vele, a gyakorlatlan szem könnyen összetévesztheti a gyötrő szúnyoggal (Aedes vexans). A tigrisszúnyogra jellemző, hogy nagyon kontrasztos színezetű: fekete alapon fehér vagy ezüst pikkelyekből álló foltok, csíkok szegélyezik testét, lábait. A kb. 5 mm hosszú állatok fő megkülönböztető jegye, hogy egyetlen fehér csík fut végig a tor háti (dorzális) oldalán. Ezzel ellentétben a gyötrő szúnyog inkább szürke és nem fekete alapszínű, hiányzik a fehér hosszanti csík a hátáról, valamint a lábakon lévő gyűrűk is keskenyebbek (néha alig láthatóak) mint a tigrisszúnyognál.

Javasoljuk a többszintű védekezést. Első lépésben gondoskodjunk mechanikai védelemről a megfelelő ruházat és szúnyogháló használata révén! Másodsorban érdemes különböző füstölőket és riasztószereket is alkalmaznunk, ha szabadban vagyunk. Ezek többnyire összezavarják a szúnyog kémiai (szag-) ingerek alapján történő tájékozódását, és így nehezítik, hogy csípésre alkalmas emberi „prédát” találjanak. Tudnunk kell azonban, hogy egyénenként eltérő márkák hathatnak a legjobban. Nem utolsó sorban arról se feledkezzünk meg, hogy a ház körül a tenyészőhelyeket szüntessük meg! Ilyenek az ereszcsatornában megrekedt víz, az esővízgyűjtő hordó és minden olyan tárgy, amiben összegyűlhet egy kevés víz.

A nőstény csípőszúnyog a lándzsa-szerű, szúró-szívó szájszervvé módosult rágó (mandibula) és állkapocs (maxilla) segítségével sérti fel a bőrt. Hímeknél ezek a lándzsák megrövidültek, ezért fizikailag képtelenek minket megszúrni.

Nagy energiatartalmú növényi nedveket, leggyakrabban nektárt. Nektárfogyasztás közben óhatatlanul rájuk tapad néhány pollenszem, melyet átvisznek egy másik virágra, azaz a beporzásban is van szerepük. Nemcsak a hímek, hanem a nőstények is fogyasztanak nektárt!